Hanna és Dani

A mai napom nehéz volt. Amikor bementem az iskolába, megláttam Hannát és Danit kézen fogva sétálni. Nem hittem a szememnek. A következő pillanatban Lilla futott oda hozzám:
- Látod, látod, látod? - kérdezte izgatottan és Hannáék felé mutatott.
- Nagyon durva! - mondtam tátott szájjal.
Hanna felénk közeledett. Gondoltam rákérdezek mi volt ez, de Ricsi nekem futott és az italom a ruhámra ömlött:
- Jaj, ne! - mondtam elég hangosan.
- Ne haragudj! - mondta Ricsi félénk hangon.
- Áh, semmi gáz, majd kimosom!
- Ööö, figyelj, nekem van egy pólóm, felhőkarcolók vannak rajta. Addig azt odaadjam? - kérdezte.
- Hát megköszönném! - mondtam lágy hangon.
- Akkor ha átvetted, hozd a pulcsid és haza viszem kimosni!Végül is az én hibám!
Olyan jó volt Ricsi pólójában lenni. Nem tudtam, hogy örüljek amiért odaadta a pólóját, vagy szomorú legyek, mert a kedvenc pulcsim a coca cola miatt ragadni fog, de lehet még a folt is benne marad. Na de térjünk vissza egy kicsit Hannára és Danira. Megkérdeztem Hannát,hogy mégis hogy van ez:
- Ti most jártok? - kérdeztem izgatottan.
-Hát, tegnap csomót beszéltünk Viberen és megdumáltuk, hogy találkozunk a görkorcsolyapályán!Olyan jó volt! - mondta fülig érő szájjal Hanna.
- Ú, de romantikus! - szólt közbe Lilla.
Becsengettek dráma órára, ahol ismét a darabot próbáltuk, amiben mellékszereplő vagyok. Mikor kicsengettek, mindenki kiment az udvarra. Én játszottam a telómon, amikor mellém lépett valaki:
- Szia! - szólt Marci.
- Szia! - mondtam.
- Mit játszol? - kérdezte mosolyogva.
- Zombie killer! - válaszoltam kuncogva.
- Hú, az a játék nagyon jó! Egyébként meg akartuk kérdezni a fiúkkal, hogy neked, Hannának meg Lillának nincs-e kedvetek eljönni ma az új görkorcsolyapályára. Tudod, amin tegnap voltak Daniék! - mondta.
- De igen - vágtuk rá egyszerre Lillával, aki éppen közel állt hozzám, és elcsípte a beszélgetést.
Lillával Viberen megbeszéltük, hogy milyen szerelést vegyünk fel és már indultunk is. Hanna már ott ült Dani mellett. Mi Lillával csak összenéztünk mosolyogva és odaültünk melléjük. Sajnos jött Dóri is és kikészített, ahogy a fiúkon lógott.
- Á, ti is jöttetek? - kérdezte idegesítő hangon Dóri.
- Igen, képzeld, mi is jöttünk! - mondta Lilla.
Láttuk, hogy Dóri valamit odasúg Marcinak és Ricsinek, de sajna nem hallottuk.
Ricsi odalépett mellém:
- Na, hogy tudsz görkorizni? - kérdezte.
- Ezt vegyem kihívásnak? - mosolyogtam rá felvont szemöldökkel.
- Menjünk egy kört és nézzük meg, ki a gyorsabb! - mondta.
- Oké!
Már a 4. körnél tartottunk, amikor Ricsi elesett. Először megijedtem, de aztán felém fordult és csak nevetett. Én is elkezdetem hahotázni.
- Oké, ezt az esést ne meséld el senkinek! - mondta rákvörös arccal.
- Rendben, rendben!-mondtam még mindig nevetve.
- Tudom hogy mire gondolsz, de nem mondhatod el a srácoknak a pulcsidért! - közölte kuncogva.
- Szóval nem jött ki a folt, mi? Fiúk, fiúk! Ricsi egy nagyot tanyált! - mondtam nevetve.
Ricsi lerántott a földre, szóval én is elestem. Marci és Lilla pedig összenéztek és nevettek. Olyan jó, volt de sajnos annak a napnak is vége lett.